Télen úgy döntöttünk a családdal, hogy elmegyünk síelni egy pár napra, hiszen úgy is hosszú volt ez az év. Rohanás, munka, és ami ezekkel járni szokott. Sosem voltunk még télen sehol így pihenni, ezért úgy döntöttünk, ha megtehetjük miért ne. el is mentem egy barátomhoz, mert tudtam, hogy van neki egy olyan tetőre szerelhető, síbox, amibe kényelmesen be tudjuk pakolni a cuccainkat, amit vinni, szeretnénk. Persze csak négy napról van szó, de ismerve a feleségemet, azért semmit sem bíz a véletlenre. Már előre láttam magam előtt, ahogy pakolunk a kocsiba, és a szomszédok azt kérdezik, hogy miért költözünk el ilyen hirtelen. Na de a viccet félretéve, természetesen a cuccok szállítását meg kellet osztani. Ezért gondoltam a síboxra mint megoldásra. Mivel az autónk nem túl nagy, valamit kellett csinálni. A barátom ide adta a tárolót, és segített is felszerelni. Eddig sosem mentem az autómmal, úgy hogy valami lenne a tetején. Hazafelé menet, rákanyarodtam a gyorsforgalmi útra, hogy tempósabban hazaérjek, de valami nagyon furcsát észleltem. Nem is tudtam mit kezdeni vele, az első pillanatban. Valami furcsa zaj ütötte meg a fülemet, de mentem tovább nem foglalkozva vele. De ahogy egyre gyorsabban haladtam annál erősebben hallottam a zajt. Megálltam az első lehetséges helyen és körbesétáltam az autót, hogy látok-e valami rendellenességet. Mivel az égvilágon semmit nem láttam a kerekeken, ami ezt a zajt okozhatja, így tovább mentem. Nem szűnt a zaj, sőt mintha erősödött volna. kezdtem nagyon aggódni, hogy az autónak pont most lett valami baja mikor végre rá szántuk magunkat, hogy kicsit elutazunk. Kezdtem lepörgetni a gondolataimban, hogy ezt miként közlöm velük. „Helló család van egy jó hírem meg egy rossz! A jó hír az, hogy itt a síbox, lehet csomagolni! A rossz meg az hogy nincs mivel mennünk!” Na, ez biztos hatalmas lelkesedéshez vezetne. Na, mindegy gondoltam, lesz, ami lesz, én megyek, egy szerelőt megkérek, nézzen, rá az autóra mi lehet a baj. Talán nincs nagy gond, és gyorsan meg tudja javítani. Tovább olvasom
