Az ékszerek története

Egyes vélemények szerint, az ember belső értékeit a külseje határozza meg. A külső megtestesítője belsőnknek. Úgy a férfiak, mint a nők sokat foglalkoznak külsejükkel napjainkban. Nem volt ez másképp régen sem. Az ékszerek mindig fontos szerepet játszottak az emberek életében. Már az őskorban is tudta az ősember, hogy mi az a „szép”, mivel tudja külsejét feltűnőbbé tenni. Az ékszerek viseléséről már az ókori Egyiptom feltárásain találtak nyomokat. Krisztus előtt kb. 3000 évvel már az ékszerviselés elterjedt dolognak számított. Az ékszerek készítéséhez mindig különböző anyagokat használtak. Az ókorban az ősember az ékszereit általában a levadászott állatok csontjaiból készítette el. Ezek lehettek fülbevalók, karkötők nyakláncok. A nyakláncokon általában felfűzött fogak voltak, ami számukra totemként szerepelt. (megvédte őket a gonosz szellemektől). Később, az ókorban az ékszerek alapanyaga az arany lett. Erről régészeti leletek tanúskodnak. Az arany használata több okkal is volt indokolt. Megmunkálása viszonylag könnyű volt és tartósan ragyogott nagyon sokáig. Nagyon sok régészeti lelettel gazdagította a múzeumokat az Egyiptomi ásatásokon feltárt ékszerkészletek. Itt megtalálható volt karkötő, nyaklánc, diadém, különböző fejdíszek, stb. Az ékszerek napjainkban és régebbi időkben is a ruházat kiegészítői voltak, előnyösebb külsőt varázsoltak vele. Nagyon sok feltételezés szolgál alapul annak, hogy melyek voltak a legelső ékszerek a földön, s miből készültek. Erről a későbbiekben részletesebben szó lesz. Egyesek szerint az ékszerek napjainkban is védelmet nyújtanak, magabiztosabbak vagyunk viselésük alatt. Ilyen ékszerek általában a hegyikristályból és ametisztből készült ékszerek. Amint már említettük az ékszerek története egészen az ókorig nyúlik vissza, sőt annál is korábbra. Az ókorban már mindenki előszeretettel viselte az ékszereket a ruházat kiegészítőjeként. Nagyon népszerűek voltak már akkor is a fülbevalók, nyakláncok és gyűrűk, továbbá a különböző méretű és formájú fejdíszek. Pl. az ékszerek görögöknél való megjelenése a kereskedelemnek volt köszönhető. Ugyanúgy más ókori országokba is a kereskedelem útján jutottak el az új ékszerek, nyakláncok, stb. Minden ókori népnek meg volt a saját motívuma, amelyet általában az ékszerkészítés során figyelembe vettek. Pl. a görögök gyakran használt motívumai közzé tartozott a különböző állatfigurák használata. Eleinte az ékszereket fizetőeszközként használták a kereskedelmi viszonyok kialakulása során. Később a drágakövekkel díszített ékszereket már csak díszítésre és viselésre használták. Az akkori időkben is több alapanyagot használtak az ékszerek elkészítéséhez. Közkedveltek voltak a kagylóból és természetesen a drágakövekből készült ékszerek is. De nagyon elterjedt alapanyagnak számított az almandinnak nevezett gránát, amelyet állítólag a keleti népeknek köszönhetünk, s a kereskedelem során jutott be Európa térségébe. Tehát már Krisztus születése előtt elterjedt volt az ékszer készítése és viselése. De mindenkinek meg volt szabva, hogy milyen ékszert viselhetett. A későbbiekben erről is szó lesz bővebben. Az arany ékszerek a legközkedveltebb ékszerek közzé tartozott már abban az időben is. De nem mindenki viselhette azokat. Csak a legelőkelőbb rétegnek volt ez megengedett. Az alsóbb néprétegek csak olcsóbb alapanyagú ékszereket viselhettek. Így különböztették meg őket egymástól. Később az ékszerkészítés technikája még fejlettebb és pontosabb lett. A köveket jobban megcsiszolták azok kecsesebbek, fényesebbek és mutatósabbak lettek. A Bizánci nép már ilyen technikát alkalmazott. Megjelennek az új formák és motívumok. De tudjuk azt, hogy ez a kereszténység megjelenésének volt köszönhető. Továbbá annak hogy az 5. században megindult Európában a nagy népvándorlás. A keletről jövő hunok maguk előtt tolták végig Európában a gótokat, vandálokat. A keleti népek magukkal hozták saját kultúrájukat és hagyományaikat. Ennek következtében megjelennek az új keleti motívumok az ékszerkészítésben.