Kertépítés, Növénygondozás - Tudnivalók

Kertészkedni nem egy új keletű elfoglaltság, évezredek óta nyújt testi-szellemi kikapcsolódást az arra nyitottaknak. Már a rómaiak, sőt, őelőttük a sumerok és egyiptomiak is előszeretettel hódoltak a kertgondozás hóbortjának, hiszen látni, hogy a kezünk munkája nyomán élet sarjad a földből, igazán felemelő. Valamiféle spirituális élmény is talán egyben. A gondozott ágyások, az egészséges, szép növények sok szép és illatos virággal és terméssel hálálják meg a törődést, és amíg a kertben sétálunk vagy éppen kapálunk, gyomlálunk, egy kicsit elfelejtkezhetünk a mindennapi gondjainkról. Legyen az a kert akár pár négyzetméteres vagy akár egy egész hektáros, a folyamatos odafigyelést akkor is igényli. Igaz, előbbi sokkal kevesebb időt emészt fel, mint az utóbbi, de még egy hatalmas birtokot is lehet rendben tartani, ha bírjuk erővel. Természetesen a kertészkedésnek is vannak különböző “alműfajai”, elvégre egy virágoskert teljesen más jellegű tudást és gyakorlatot igényel, mint egy veteményes vagy fűszerkert. Vannak persze közös vonások, elvégre azt senki sem szeretné, hogy a gaz, gyomok felverjék és megfojtsák mindazt, amiért dolgoztunk, de pont ebben rejlik a rendszeresség és módszeresség ereje. Egy olyan kert, amire havonta egyszer, ha ránéznek, valószínűleg inkább fog mezőre vagy rekettyésre hasonlítani, mint művelt területre. De még ha az egyszerűbb módot is választjuk és befüvesítjük az egészet, azt is rendszeresen nyírni, kaszálni kell, különben elvadul. Aki lakásban éli le az egész életét, az értelemszerű, hogy sosem tapasztalja meg, nem feltétlenül érti meg a lényegét a kertgondozásnak, elvégre neki nemigen van erre gondja. Azonban sok lakásban élőnek is megvan az igénye a növénygondozásra. Az ilyenek szokták az épületek körüli kis ágyásokat, gangokat gondozni. Ez pedig abszolút tisztelendő és támogatandó, hiszen homogén betonkörnyezetben nem valami szívderítő az élet. Valamilyen szinten a benti növénygondozást, cserepes növények tartását is kertészkedésnek hívhatjuk, hiszen akkor is ismerni kell a különböző igényeiket. Melyiket mennyit kell öntözni, milyen típusú talajt szeret, milyen tápszert igényel… Szóval még így sem egyszerű. Egy trópusi orchideát is meg lehet ölni túlzott gondoskodással és hozzá nem értéssel, holott ezek a legszívósabb, legigénytelenebb növények közé tartoznak. Egy kaktuszt is könnyebb túllocsolni, mint gondolnánk! És ha a kezünk nyomán szenvedés vagy halál terem, az nem túl felemelő. Arról nem is beszélve, hogy ismerni kell a különböző növények hatásait. Vannak, amik hiába szépek, de kifejezetten mérgezőek, így kisgyerek vagy szabadon tartott növényevő kisállat mellé nem éppen ideálisak. A körültekintő kertész tudja, hogy mit és miért ültet, palántáz, de legfőképpen azt, hogy hova. Aki elővigyázatlan, és nem hagyja a talajt regenerálódni, az hamar azt fogja tapasztalni, hogy egyre gyengébbek és silányabbak a növényei, míg végül már semmi nem marad életben. Egy szobanövényt sem árt átültetni pár évente új földbe, hiszen ami a szabad ég alatt magától megy, vagyis az ásványi anyagok cseréje, bemosódása, azt a csapvíz és a tápszer nem pótolja. Nem csak felelős állattartás, de felelős növénygondozás is létezik. Lehet, hogy a növények nem tudnak kiabálni, ha valami bajuk van, de egyértelműen jelzik, ha nem érzik jól magukat. Ezekre a jelekre figyel a gondos kertész, és így tudja gyönyörűen és buján tartani az általa örökbe fogadott, ültetett és nevelt leveleseket. Álljon az a kert akár csak egy tujasorból és pár virágos növényből, vagy egy egész angolkertből, azt biztosra veheted, hogy lesz vele munkád. Ha nem szeretnéd azt látni, hogy felverte a gaz, és a csigák rágják szét mindennek a levelét, amiért addig dolgoztál, akkor bizony cselekvésre kell magad elszánnod. Légy alapos, körültekintő, gondos, és hidd el, a növényeid nagyon hálásak lesznek.