patiautosiskola.hu

A vizsgázó bekurblizta a motort, dudált, elindult, kívánságra megállt, tolatott és ha ez sikerült, jogosítványt kapott... Magyarországra 1895-ben hozták be az első automobilt. Alig telt el néhány év, és már szükségesnek tűnt, hogy az "önmozgó kocsik" vezetői (így nevezte a Magyar Sportlap 1897-ben Törley József pezsgőgyáros járművét) vizsgabizottság előtt bizonyítsák felkészültségüket. Autósiskola még nem létezett, az újfajta járművek használatát a kereskedők mutatták meg a vevőknek. Ahogy az automobilok száma növekedett, nyilvánvalóvá vált, hogy egy rövid bemutatónál lényegesen több figyelmet igényel a használatuk. Az első vizsgára 1901. június 14-én került sor a Városliget szélén, a Velodrom garázsnál. A történelmi jelentőségű esemény ünnepélyes körülmények között kezdődött. A résztvevőket a kapitányság képviselője köszöntötte, majd felzendült a cigányzenekar muzsikája. A jelölteket háromtagú vizsgabizottság kérdezte az elméleti és műszaki ismeretekből, ezután megkezdődött a vizsga gyakorlati része. Az automobilok az Aréna út és a Liget fasor sarkáról indultak, és a mai Baross tér, Rákóczi út, Király utca érintése után ugyanide tértek vissza. Minthogy a vezetés vizsgához kötését és az automobilok műszaki vizsgáját Rudnay Béla budapesti rendőrfőkapitány rendelte el, a fővároson kívül egyelőre még bárki jogosítvány nélkül használhatta forgalmi engedéllyel nem rendelkező gépkocsiját. Budapest határához érve persze mindenkire vonatkozott a rendelet. A fővárosba érkező autóst a Mosonyi utcai rendőrkaszárnyába kísérték, ott átvizsgálták a kocsit, és ha az előírásoknak megfelelt, rendszámtáblát kapott. 1910-ben már 15 gépjárműkerületre osztották fel az ország területét, ezek a rendszám alapján beazonosíthatók voltak. 1912 márciusában jött létre a hivatásos vezetők számára az Állami Sofőriskola. Akkoriban összesen négy közúti jelzőtábla létezett, ezek felismerése nem jelenthetett gondot az autósiskola növendékeinek. Az indulás és a kanyarodás is könnyen begyakorolható művelet volt, akárcsak a karjelzés, amellyel a nyitott autót vezető sofőr a megállási szándékát jelezte. A kötelezően előírt 441 óra műhelygyakorlaton ugyanakkor komoly ismereteket szereztek a leendő gépkocsivezetők, megtanulták, hogyan kell szükség esetén a járművet megjavítani. 1914-ben már arra is szükség volt, hogy a gyalog közlekedők számára is szabályokat hozzanak, és azok betartására rendőrök figyelmeztessék őket a forgalmasabb pontokon. A fővárosban 25 állandó őrszem ügyelt a járművek szabályos közlekedésére. Az első világháború idején visszaesett az oktatás. A háború után lassú volt a kibontakozás, képzést eleinte csak néhány magán autósiskola folytatott.